Ha az élet citromot ad

Említettem ebben a bejegyzésben, hogy a nyelvtanárkodás részemről olyan időhúzás féleség volt. Folyamatosan kerestem azt a szakmát, hivatást, ami úgy igazán örömmel tölt el, nemcsak ideig óráig lelkesít. Ezt a területet a pályaválasztás időszakára enyhén szólva sem találtam meg, így hát, mivel az angol kiemelkedően jól ment, adott volt a nyelvtanári szak. Azt a pár… Tovább »

Az úgy volt, hogy életem első 20 évét csendes szürke egérként éltem. Én voltam az a tipikus bátortalan, félénk, álmodozós kislány, aki már attól is zavarba jött, ha be kellett mutatkoznia. Elvörösödtem, de tényleg. A gyerekkort elhagyva nemhogy nőtt, de egyre csökkent az önbizalmam, konkrétan nem létezett. Na jó, persze a közvetlen környezetemben “normális” (?)… Tovább »

Bírom az ilyen általános bölcsességeket. Vagy nagyon igazak tudnak lenni, vagy még jobban felidegesítik az embert. Például ez a felhők felett mindig süt a naaap, ne aggóóóódj, minden rendben leeeeeesz..ez a kedvencem. Van valaki, aki valaha is jobban érezte magát ettől az egy mondattól???? Mert lehet, hogy ott van az a rohadt nap, de most,… Tovább »